Ars poetica amúgy, avagy emígy…

Azt kell gondolnom, hogy a világ mit sem változik. A fiatalok nagyrésze ugyanolyan világmegváltó, unatkozó, meg nem értett zseni, elnyomott, lázadó, semmitmondó, vagy éppen szimpatikus, törekvő, jó fej kölök, mint harminc évvel ezelőtt. Némi különbséggel. Mert ugyanolyanok nem lehetnek, mint mi voltunk. Mert fejlődni kell. Változni. Nincs globális előre-, vagy visszafejlődés, nem hiszek benne, az csak a látszat. Mindennek oka van. Hiába szeretném azt mondani, hogy mélyre süllyedtek egyesek. Lehet, de ez is a fejlődés része. Minimum valamiféle változás. A mélységből ki kell emelkedni egyszer, minél mélyebben van egy társadalom, annál nagyobb trauma árán. Ez mindig így volt. Olyan jó, hogy ma már nem kell gondolkodnunk. Készen kapjuk az ideológiákat, amiket benyelünk, mint a mikrós hamburgereket. Mert hamar készen van. Nincs gond vele. A szemetet kidobjuk a kukába (jó esetben), onnan pedig nem törődünk azzal, hogy mi történik azután vele. Nem a mi gondunk. Kifizettük a díjat. De a szemét nagy része nem semmisül meg. Titkon gyűlik föld alatt és felett, vízben, folyók és óceánok mélyén, árnyas és napsütötte helyeken, itt körülöttünk, s az agyunkban egyaránt. Láttam anyagi és szellemi szemetet egyaránt, nem is keveset. Amikor a ragyogó nap megcsillan tudatunk szélfújta nylonzacskóin. Amikor fiatalokat látok turkálni a kultúrális mocsokban. Keresnek valamit, mert bennük is ott van az igény, hogy igazgyöngyre leljenek. De két markuk műanyaggolyókkal van tele, s égő szemmel botorkálnak társadalmunk szeméttelepén, abban a hiszemben, hogy valami gyönyörűt, igazán fontosat birtokolnak. Pedig régóta náluk van amit keresnek.

Nem hiszek a kívülálló Istenben. Nem hiszek a rajtam kívül álló okokban, tehát a rajtam kívül álló Istenben sem hiszek. Csak ami bennem van. Amit magamban hordok. Ami öröktől ott volt. Az ok és okozatban. C.G. Jung egyszer azt mondta:” Csak abban hiszek, amit biztosan tudok. Ez kiküszöböli a hit szükségességét.”

Mindenkinek az jó, amit épp csinál. Mindenképp a fejlődést szolgálja. Az idő nem számít. Kicsinyes intervallumunkban fontos csak. Félünk, hogy lejár. Igazából csak itt és most fontos mérni a mérhetetlent. Amíg a gyöngyök után kotorászunk a mocsokban. Fel kellene pillantani. Egy kicsit. Igen. Oda. No nem azért, hogy kívülálló irányítás feltételezett tartózkodási helyét próbáljuk megpillantani vaksi, hunyorgó szemünkkel. Csak egyszerűen nézzünk fel. Ehhez nem kell ideológia. Fordítsuk a Nap felé az arcunkat. Ha sok a fény, hunyjuk le szemünket. Így… Igen.

Sokan a hipermarketek hirdetőtábláinak tövében várják a hajnalt dideregve. Talán az sem érdekli őket, hogy bőr ülőgarnitúra 50%-kal olcsóbb most. Aztán vannak, akik a neonreklámoknál magasabbra sosem néztek. Az égre? Minek? – kérdik. Nem tudom. Talán mert az alant, az a mocsok definíciója. A lenti dolgoké, amik szükségszerűek, de nem kötelező hemperegni bennük. Valami elvont tisztaságot hordoz az égbolt. Főleg az éjszakai. Néha eszünkbe juttatja, hogy ha lábunk a mocsokba merül is, nem vagyunk nyakig a szarban. Micsoda bölcsesség…Ja…és engem senki ne váltson meg. Az az én dolgom. Mert a feltételektől függő világban semmi sincs ingyen…

Reklámok
art, Fémműves, Filozófia, Kultúra Kategória

Mitakuye Oyasin, avagy mindenki a rokonom…

Aho Mitakuye Oyasin…

Mindenki a rokonom, egy vagyok mindenkivel. Tisztellek Téged ebben az életben. Hálás vagyok a lehetőségért, hogy együtt imádkozhatunk.

Köszönöm a Teremtőnek az életem ajándékát.

Az Ásványok Nemzetsége felépíti és megtartja csontjaimat, testemet. Köszönöm.

A Növények Nemzetsége megtartja testem szerveit, ad nekem gyógyírt a betegségben. Köszönöm.

Az Állatok Nemzetsége táplálja testem, és hű társamul szegődik az életemben. Köszönöm.

Az Emberek Nemzetsége megosztja velem a közös ösvényt a lelkek földi szent körforgásában. Köszönöm.

A Szellemek Nemzetsége vezet engem láthatatlanul, s fényt hordoz az élet hegyeiben és völgyeiben. Köszönöm.

A Változás és Fejlődés Négy Szelének köszönöm!

Ti mind egyek vagytok velem, a rokonaim vagytok, kik nélkül én nem élhetek. Mi vagyunk az Élet, együtt, egymástól függve, sorsunk együttes teremtői. Senki sem fontosabb a másiknál. A nemzetek nem egyformán fejlődnek, mégis minden összefügg. Ami fent, az lent. Mindannyian egy nagy rejtély részei vagyunk.

Köszönjük az életünket!

IMG_1902

Fémműves, Filozófia Kategória

Villámposzt, avagy eksön jön…

Coming Soon!

Nemsokára eksön!

Április 1-11 között MINDEN Meddecucc 9-29% árengedménnyel lesz kapható a Meskán!

Ha jót akarsz…benézel, s veszel, viszel.

http://www.medde.meska.hu

 

post_39d590d73ffdb0fc4205b9ccca9fa887197

art, Ásványok, Üveg/Glass, Boga, Bolt, Enteriör-Lakbarandezés, Faműves, Fantasy, Fémműves, Recycle, Steampunk, TT™Concept Kategória

Talán

Szpartakusz József gyári munkás vasárnap reggel felébredt és hosszasan nézte a mennyezetet.
Fel kéne kelni… – gondolta.
Aztán fáradtan becsukta a szemét és visszaaludt.
Szabadságról álmodott.

 

5569dce81a8e77410d1793e90a8a2bd6aa21d680
Egyperces, Kultúra, novella Kategória

Temporális mechanika, avagy nem túl jó elveszni az időben…

Adott egy személy, amely visszamegy a saját idősíkjában a saját születése és a jelen (visszautazás előtti pillanat) közti időszakasz valamely pontjára. Abból az időpillanatból kiragadja a saját adott időpillanatbeli testét, és áthelyezi az aktuális jelenidejébe, ahonnan X idő eltelte után visszahelyezi azt az eredeti –saját– idejébe.

A multiverzum-modellek esetén két (esetleg három) megoldása van, abból az egyik paradoxonmentes. (Azért három, mert multiverzum-modell esetén sem biztos, hogy a szerteágazó univerzumok modellje érvényesül, ez esetben pedig a megoldása ugyanaz, mint multiverzum-modell nélkül.)

Ha feltételezzük a szerteágazó univerzumok elméletét, akkor a visszautazás pillanatában az eredeti univerzum kettőződve hasadt: az alany – és az egész univerzum – az egyik univerzumban az addig megismert módon fejlődött tovább, az időutazó alany pedig az új, alternatív univerzumba érkezett, így csak az módosult. A visszatéréskor két eshetőség lehetséges: vagy az eredeti univerzumba tér vissza, vagy az alternatívba. Paradoxnak tűnik elsőre, de pont akkor lesz paradoxon-mentes az esemény, ha az eredeti univerzumba térnek vissza, míg ha a alternatív univerzumba, akkor a jelenidőbe érkezve nem az alternatív univerzumbeli alany lesz jelen. A fiatalkori alany visszaküldésekor a szétágazó univerzummodell esetén a fiatalkori alany egy újabb alternatív univerzumba fog visszaérkezni, amely az első alternatív univerzum alternatívája.

Tehát vigyázzatok, hogy mindig legyen nálatok egy cucc, ami tisztázza hol (mikor) vagytok. Különben úgy jártok, mint én. Azóta mindig hordok magamnál valami TT™Concept kütyüt.

 

 

 

art, újrahasznosítás, Fantasy, Fémműves, Recycle, Steampunk, TT™Concept Kategória | , , , , , Címkézve

Megint egy új év, avagy hol is voltam ennyi ideig?

Nos, ez jó kérdés. Ezen nekem is el kell gondolkodnom majd.

Addig is olvasgassátok a régi posztokat, nemsokára új bejegyzésekkel jövök.

Ja, boldog új esztendőt! 🙂

Általános, Ünnep, Köszöntő Kategória

Látogatás Középföldén, avagy Meddecuccok másként

1121 0141121 0061121 0021120 0091120 005  A törp lassan ránézett az előtte álló magas alakra. Kezével az asztalra hajított fejszéje irányába matatott. De valami mást érzett ujjai alatt, nem a jól ismert, simára kopott, megvasalt fejszenyelet. Odasandított.

– Halhatatlan Durin! – morogta. – Ez meg mi? Hogy került ide? –

Az előtte álló idegen lassan leereszkedett a lócára a törppel szemben. Így is szembeszökő volt a méretbeli különbség.

– Ez? – kérdezte, miközben kézbevette az asztalon álló tárgyat.

– Ez egy Meddecucc.  – folytatta az alak, miközben le nem vette szemét a törpről.

– Egy Medde nevű ember készíti majd az emberi jövőben. Mert tetszik neki ez a stílus. Igazából nem erről akartam veled beszélni. Ez a dolog nincs is itt az asztalon, mint ahogy én sem vagyok itt, és ahogyan te sem, törpuram. Ez csak illúzió, úgyhogy ne nyúlkálj a fejszéd felé, mert az sincs ott. –

A törp elébb elsápadt ekkora arcátlanság hallatán, aztán elkezdett vörösödni. Mindez a változás a szakáll és egyéb bozont miatt a külső szemlélő számára nem volt számottevő. Hirtelen kirúgta maga alól a lócát és felugrott, de csak annyit ért el vele, hogy teljes hosszában (már ha beszélhetünk hosszról) végigvágódott a padlón.

– Jól vagy? Mi történt? – kérdezte asszony. felülve az ágyban.

– Ööööö… – morogta a törp a padlóról. – Azt hiszem rosszat álmodtam. Talán a csülkös babtól. –

– Gyere már aludni! – szólt a felesége.

Visszamászott az ágyába, és különös álmán tűnődött.

– Meddecucc?- gondolta magában. – Érdekes. – szuszogott, és oldalára fordult az ágyban, asszonya felé. A párnán azonban nem felesége feküdt, hanem az álombéli idegen és őt nézte, miközben szája halkan formálta a szavakat:

– Meddecucc…

Ekkor iszonyú borzalommal felordított. Érezte, hogy a vállánál fogva rázogatja valaki.

-Kedvesem, miért kiabálsz? Elaludtál a gép előtt? – kérdezte egy kedves hang. Bódultan meredt a képernyőre, ahol valami Medde nevű kézműves középfölde ihlette cuccait nézegette, mielőtt elbóbiskolt.

– Gyere már aludni! – szólt a felesége.

Torka száraz volt. Gerincén jeges érzés futott végig. Nem mert oldalra pillantani.

 

A bemutatott alkotások megvásárolhatóak a szokott helyen, a meskás boltomban, amit az alábbi linken találsz:

http://www.medde.meska.hu

Bolt, Faműves, Fantasy, Fémműves Kategória | Hozzászólás

Egy új stílus – avagy mik is azok a kinetikai ékszerek?

Sokszor azon veszem észre magamat, hogy egy kezembe került alkatrész, anyag, bármi kis dolog nem hagy nyugodni. Naponta többször megfogom, nézegetem, forgatom a kezemben, mint mókus a mogyorót, mert valamire emlékeztet. No nem az eredeti funkciójára, mert az túl egyszerű lenne. Valamire, ami volt, vagy lesz, ami olyan érzés, mint amikor az ember nem tudja felidézni egy álmát, pedig majdnem eszébe jut, de mégsem.

Gyakran vagyok így.

Aztán a dolog szép lassan leülepszik és elkezd formát ölteni. Csak az érzés létezik, abból meg elég nehéz elsőre kihozni valamit, így a felvillanó képeket próbálom megfogni és hozzáigazítani az illuzórikus valósághoz. A fizikai szinten rendelkezésre álló anyagok, gépek, szerszámok, valamint az emlékképekben rejlő ideák megkísérlik a felszínre hozni a meghatározhatatlant.

Így született meg a Meddecuccok új családja, a kinetikus ékszer, Minetic™ néven.

Ezek fő jellegzetessége, hogy valamely alkatrészük mozgatható, forgatható, amolyan imamalom szerűen, ami mindamellett hogy hasznos dolog – egy fordulat=egy ima, vagy üzenet a Világmindenségnek – arra fogékony viselőjét az önkéntelen meditatív cselekvés folytán relaxáltabb állapotba juttathatja, s megindíthat nála egy – fizikai világtól kissé távolabb eső – párhuzamos gondolatmenetet, érzékelésmódot. (A telefon érintőképernyőjének hüvelykujjal való “hajtása” hasonló mozdulatsor ugyan, de ellenkező hatású gondolatmenetet generál)

Mutatok egy ékszert, amit nemrégen készítettem, előrevetítendő, mire is gondolok. A kinetikus ékszerek alapanyaga kizárólag természetes anyag, úgymint fémek (különböző acélok, sárga- és vörösréz, alpakka, ritkábban alumínium, vagy ezüst), különféle üvegek, no és az ásványok (drágakövek).

Ha nyakékről van szó – mint esetünkben – általában fémláncon, hengeres lakkbőrön, vagy ezek kombinációján függ az ékszer. Ezek mindig megfelelő méretezésű szerelékkel és kapoccsal vannak ellátva, az ékszer súlyát figyelembe véve. A nyakékek körülbelül 30-80 gramm között mozognak, de extrémebb esetben (férfiékszer) meghaladhatják azt.

Mivel a nyers fémek az arra kifejezetten érzékeny egyéneknél allergiás reakciókat válthatnak ki (szerencsére ez ritka), kockázatok és mellékhatások tekintetében majd mindenki megkérdezi az orvosát, holisztikus gyógyítóját, mongol sámánját, miegyéb.

Kép

Mongol sámán

De térjünk vissza a kinetikus ékszerekre. Amit mutatni fogok, mint említettem volt, egy nyakék. Időtlen Idő névre hallgat. Mivel az összes ékszerem úgynevezett “egygazdás” személyes darab, általában a viselőjének szoktam csak kifejteni (ha kéri) az ékszere mondanivalóját, most mégis írnék erről pár sort. De előbb egy kép az ékszerről:

 0615 003

Időtlen Idő. Minetic™ kinetikus nyakék

Tehát Időtlen Idő. (Nem fogok most belemenni a temporális mechanika fejtegetéseibe, azt majd megteszi az, akit bővebben érdekel, az internet világa határtalan lehetőségeket rejt ez ügyben is. )

Először is nézzük a megjelenés szempontjából. Egy 13 fogszámú lánckerék ( Ø55mm)   ölelte régi, kopott, hiányos zsebóra számlapját látjuk. Kinetikai szempontból ez a lánckerék fordul el a számlap körül. A számlap galvanizált, festett, sárgaréz alapú. Öregbített hatás, a közepén erősen koptatott. Hét darab szegeccsel van rögzítve, amiből 6 sárgaréz csőszegecs, tehát nyitott a tér a két oldal között, a hetedik vörösréz, ami a delet, vagy inkább a huszonnegyedik órát jelöli és Mars tulajdonságú. Ennél a szegecsnél fogva van rögzítve a hátlapon az a szem, ahol a függesztőkarika és a lánc csatlakozik hozzá.

0615 004

“A mögöttes kapcsolat”

Aki akarja, az továbbgondolhatja. A sárgaréz számlap és a szintén sárgaréz hátlap közt egy vörösréz betétlap rejtőzik. A számlap kopott, fényes közepén a stilizált találatok (golyónyomok) egy csillagállást mutatnak.

0615 001

Az üresség

Azt hiszem ennél többet a leendő gazdájának se nagyon mondanék, mert korunk betegsége a “szájbarágás” amúgy is elképesztő méreteket öltött már. Meg kell tanulni újra gondolkodni, egészségesen és kulturáltan vitatkozni, mint hajdan azok, akik még tudták, mit jelent vitázni, egymás épülésére, egymás tiszteletben tartásával, a probléma megoldása okán.

A kinetikus ékszerek kereskedelmi forgalomban nem szerezhetőek be, de akié majd lesz egy-egy darabja, az úgyis megtalálja az utat, hogy hozzájusson.

Mert a dolgok, mi együvé valók, keresik egymást.

art, Általános, Fémműves, Filozófia, Művészet, Recycle, Steampunk Kategória | , , , , , , Címkézve | Hozzászólás

Hogyan készül, avagy csináljunk eszkudert!

   Manapság nagy divat (vagy egyéb pszichés késztetés) a “hogyan készül?” képsorozatok gyártása. Az internet és a számítástechnika fejlődésével mindenki számára elérhető lett, hogy ilyent csináljon. A hozzávaló tehetség, érthető kifejezésmód, helyesírás iránti igény, s egyéb kritérium már nem annyira fontos, csak a lájkok, meg a nézettség.

MeddeDesign nem akar lemaradni a többi éllovas mögött, mert mint tudjuk, az élet egy verseny, és bizony bármi áron győzni kell, de legalábbis szinten maradni, ahogyan manapság a vesztesek kategóriáját titulálják.

Ezért hát elkészítettem a saját “hogyan készül?” sorozatomat, mely hiánypótló a maga nemében, és remélem hasznos lesz mindenki számára!

Nem is szaporítanám a szót, beszéljenek a képek!

Kép

 

Kép

 

Kép

Kép

Kép

Kép

Kép

Kép

Kép

 

Kép

Kép

Kép

Kép

Kép

Kép

Remélem mindenkinek hasznos volt, ami úgy érzi hogy nem, annak elolvasásra ajánlom az alábbiakat:

Dmitrij Alekszandrovics Bilenkin: Eltörött az eszkuder 
(Földeák Iván fordítása) 

   Az erdei út jobbra kanyarodott. Egy tisztás terült el ott, tele a boglárka sárga virágaival, és a tisztás fölött egy közönséges repülő csészealj lebegett. 

   És ekkor felcsapódott egy nyílás, és a levegőn, mint kötélhágcsón, a földre ereszkedett egy idegen bolygólakó. Alacsony, kerek, rózsás, majdnem pucér volt, és ragyogott, mint akit kisuvikszoltak. 

   Nem ijedtem meg, sőt nem is csodálkoztam túlságosan, mivel a töméntelen cikk és elbeszélés az eljövendő „kapcsolatfelvételről” pszichológiailag felkészített egy ilyen találkozásra. Csak igen kellemetlen volt, hogy nincs rajtam a szigorú fekete öltöny és nyakkendő. Begomboltam cowboyingem gallérját, lesöpörtem az erdőben a könyökömre tapadt pókhálót, a jövevény felé indultam, és így szóltam: 

– Jó napot! 
– Jó napot! – felelte, száját sem nyitva tiszta orosz nyelven és én ezen sem csodálkoztam, mivel az irodalomból tudtam, hogy más civilizációk között a telepatikus gondolatcsere rendkívül fejlett. – Jó napot – ismételte. – Eltörött az eszkuderem. Hol itt a legközelebbi szottár? 
– Micsoda? – lepődtem meg. – Szottár? Az meg miféle? 
– Hogyhogy miféle? – Most ő lepődött meg. – No, ez… ez egy olyan hely, ahol javítanak… 
– Javítóműhely? – találtam ki. 
– Az, az! Érti, az eszkuderem… 

   “Eszkuder… – gondoltam ostobán. – Szottár… Javítóműhely!” Nem így képzeltem el a találkozót. Ó, igen! Hiszen ő balesetet szenvedett. Akkor minden érthető. Segítséget keres a földlakóknál. 

– Mi történt a hajtóművel? – kérdeztem, a csészealj alá pillantva. 
– Maga szpektralista? – örvendezett. – Akkor lehet, hogy meg tudja magyarázni, hogy a fikarizáció közben mitől szubtitál a zseltoksz. 

   A “zseltoksz” szónál szemem önkéntelenül az égre meredt. A “kapcsolat értelmes testvéreinkkel” szemlátomást eltért a hagyományos sémától. 

– Ön balesetet szenvedett – mondtam ostobán. 
– Miféle balesetet? – Még fel is pattant hozzá. A zseltoksz szubtitál! 
– És az a… hogy is hívják… az eszkuder nem szubtitál? 
– Ön megőrült! Hogyan szubtitálhat az eszkuder? Elnézést, ezek szerint ön nem szpektralista? 
– Nem – feleltem. 
– Akkor meg minek zavar engem össze? Mondja meg egyenesen megjavíttathatom-e itt az eszkudert, vagy sem! 
– A mi földi technikánk… – kezdtem a torkomban rég megakadt mondatot. 
– Ha nem az önöké, akkor a szomszéd bolygóé vágott közbe türelmetlenül. – Egyre megy! 
– Nem éppen – feleltem. Felháborodva felhorkant. 
– Tudja mit, nincs időm viccelni. Meg kell javíttatnom az eszkudert. Nem lehetek meg nélküle. Hát akkor van-e valahol itt önöknél a közelben – rózsaszín ujjával körbemutatott az égbolton -, ha nem szottár, de legalább egy primitív szpucs? 
– Nézze csak – szólaltam meg -, nem tudom, mi az a “szpucs”. És mi az a “zseltoksz”. De nagyon örülök, hogy üdvözölhetem önt a Földön. Boldogok vagyunk, hogy a kapcsolat végül is megvalósult. És ebben az ünnepélyes pillanatban… 
– Hogyan? – jött izgalomba az idegen bolygólakó. – Kiderül, én nem oda kerültem? 
– Miért, nem a Földre repült? 
– Először hallok erről a csillagrendszerről. 
– Ez a mi bolygónk neve! 
– Bájos név! És önöknél is kedves, igen kedves… Milyen kár, hogy nincs önöknél szottár! 
– De vannak nálunk… 
– Tudom, tudom! Mindenfajta műemlékek, tájak… De a szabadságom vége felé jár. 
– Hát ön nem kutató? Nem tudós? 
– Egyáltalán nem. Én… 
   Nem fejezte be. Lassan értetlenség öntötte el arcát. A lábára pillantott, azután rám. 
– Ez meg micsoda?! – üvöltött fel a két kövér szúnyogra mutatva, melyek azzal a nyilvánvaló szándékkal tapadtak a lábára, hogy belemarjanak. 
– Ezek szúnyogok. Zavarja el őket! 
– Csípnek?! 
– Semmiség, ne törődjön velük. 

   Az idegen bolygólakó fürgén felugrott, és sarkaival kapálódzva felröppent tojás alakú járművéhez. 

– No de hová megy?! – kiáltottam fel. – Értse meg, végül is ön az első képviselője nálunk egy idegen civilizációnak… 
– Ha másoknak tetszik, hogy csipdesik őket, akkor ez az ő dolguk – hangzott a nyílásból. – Isten önnel, isten önnel! 

   A háta annyira sima és elutasító volt, hogy megértettem, a kölcsönös megértés teljesen reménytelen. Valósággal tele volt megvetéssel. 

– Hé! – kiáltottam utána. – Mindössze egy kérdést: mi ez a vacak, az eszkuder? 
– Eszkuder? – fordult hátra. – Még ezt sem tudja! Furcsa! Hát akkor mivel tisztítja a fogait? 

   A nyílás becsapódott. Az idegen bolygólakó eltávozott. 

 

 

 

Üveg/Glass Kategória | , , , , , , , Címkézve | Hozzászólás

Időutazó, avagy a TT™Concept

Az időutazás az az elképzelés, miszerint két időpont között tetszőleges irányban megvalósítható utazás – ahhoz hasonlóan, mint mikor a tér két pontja között épségben meg lehet érkezni. Az időben visszafelé utazás a tudomány jelenlegi állását tekintve paradoxonokhoz vezethet.

timetravel

Az időutazás döntő problémái a múltba utazás kapcsán merülnek fel. A kutatók gondolatkísérleteket végezve az időutazás során felbukkanó lehetséges logikai ellentmondásokat (paradoxon) valamint ezek feloldásait keresik. Az időparadoxon az idő miatti ok-okozat szabály megsértését taglalja. A részecskefizika az időtükrözés elméleti lehetőségét veti fel, aminek kozmológiai vonatkozásai is jelentősek.

Az időparadoxon problémája, vagyis mi történne, ha a múlt úgy változna, hogy az ismert jelen nem jöhetne létre?

time-travel-evidence

A másik érdekfeszítő dolog az, hogy amennyiben a múltbéli időutazás csakis géppel lehetséges, és nincs teleportálás, akkor az időutazók legkorábban az első időgép működésbe helyezéséig tudnak visszautazni. Ez azt jelenti, hogy amint egy kétirányú időgépet bekapcsolnak, azonnal működésbe lép a jövőbeli érkezőket fogadva. Persze ez korántsem biztos.

article-1269288-095FBC16000005DC-551_634x447_popup

Az időutazás logikai ellentmondásait oldja fel a Multiverzum-elmélet. E szerint végtelen számú párhuzamosan létező, egymástól különböző, ám összefüggő világegyetem létezik. Ekkor az időutazás nem más, mint két – eseményeiben független – téridő közötti ugrás, tehát logikai kötöttségek nem állnak fenn. Az alternatív valóságokat “dimenziónak” is nevezik.

177px-Wm_james   Akit bővebben érdekel a Multiverzum-elmélet, az keresgéljen William James pszichológus írásai között.

William James (New York, N. Y. 1842. január 11. — Chocorua, New Hampshire,1910. augusztus 26.) amerikai pszichológus, filozófus, az amerikai funkcionalista pszichológia alapító atyja.

Ő volt az első nemzetközileg ismert amerikai filozófus, nevéhez fűződik az amerikai pragmatizmus.

Egy pragmatista központi gondolatai azok, hogy mihez vezethet az adott jelenség, mi lehet a funkciója, működik-e az elképzelés.

moorcockphoto_aA Multiverzum-elmélet irodalmi népszerűsítéséért Michael Moorcock író tett sokat.  (Itt a képen jobbra)

Első megjelent sci-fi regénye a The Sundered Worlds volt, mely folytatásokban jelent meg 1962-63-ban, s később regény formában The Blood Red Game címen látott napvilágot 1970-ben.

Ebben a regényben bukkant fel először a „multiverzum” elmélete, mely szerint számos párhuzamos dimenzió létezik, amelyek néha érintkeznek. Moorcock szerint ezekben az eltérő dimenziókban egymáshoz nagyon hasonlatos hősök élnek, mintha egy és ugyanazon személy kivetülései lennének különböző nevek alatt.

Persze a tudatos időutazás ötlete és eszköze Herbert George Wells 1895-ben megjelent Az időgép című művében fogalmazódott meg.

the_time_machine_large_01

Nos, a hosszúra nyúlt bevezető után rátérek mondanivalóm lényegére, ha egyáltalán van olyan. Akik eddig is unták, most ne olvassák tovább, mert esetleg egészségkárosító hatása lehet a dolognak.

Tehát akkor mi is az a TT™Concept?

Nem, nem az. Az a kis négykerekű státuszszimbólum, négy karikával az orrán inkább térbeli helyváltoztatásra alkalmas.

audi-tt-ultra-quattro-concept-1

Szép, de nem…

Szóval a TT™ConceptTimeTraveller (Időutazó) eszközei az idő különböző pontjáról, amik véletlenszerűen megjelennek a tér egymástól távol eső koordinátáin. Hogy az Utazó személye ki, azt ne feszegessük. Elég annyit tudnunk róla, hogy egy időanomália kapcsán bolyong az idősíkok közt. Egyszer-egyszer találunk közvetett bizonyítékokat abból a korokból, ahol megfordul. Ezek közt a legjelentősebb, amikor bizonyos eszközei, használati tárgyai felbukkannak a Föld egy tetszőleges pontján.

Bizonyos, hogy nagy részükről ezeknek a tárgyaknak nem tudunk. Ha az óceán közepén materializálódnak, vagy az esőerdőkben, netán a jéggel fedett sarkokon, vajmi kevés a valószínűsége, hogy bárki rájuk találjon.

Arról sem szeretnék beszélni, hogy milyen úton jutunk hozzá az információhoz, majd a tárgyakhoz. Eddig alig egy tucatot sikerült begyűjteni. Jellegzetességük, hogy a jelen korszakot meghaladó technológiát a mi múltunkban használja, több-kevesebb sikerrel az Utazó.

A tárgyak rendeltetését megfejtve arra a következtetésre jutottunk, hogy a múltban jelentősen sérülnek, valamint elhasználódnak ezek az eszközök. A korabeli technológiával kell javítani, pótolni az alkatrészeket, már amennyiben ez lehetséges. Ez tisztán látszik a leleteken.

Az utoljára megtalált tárgyat nemrég kaptam Oroszországból. Egy vasútvonal mentén találták.

34545591SbV

Ettől a hídtól nem messze áll egy elhagyatott víztorony. Egy pályamunkás figyelt fel késő délután a szokatlan fényjelenségekre, amik a tárgyak megjelenését általában kísérni szokták.

34796866EGl.

A munkás hamar megszabadult tőle, mert nem szerette az ilyen dolgokat – viszont a vodkát igen – így párszor gazdát cserélt a tárgy, mire a látókörünkbe került.

Aki végülis leadta a külhoni kontaktnak, egy veterán tengerész volt. Látott egyet, s mást életében, mert tengeralattjárón is szolgált. Rögtön látta, hogy jobb lesz ezt a megfelelő helyre eljuttatni. Szerette a sima ügyeket. (…no meg a vodkát)

Russia Victory Day

(A kép illusztráció)

A tárgyról keveset tudunk. Ránézésre a múltban rekedt Utazó félig-meddig korabeli, helyi anyagokból, valamint saját idejebéli technikából fabrikált telekommunikációs egysége, amolyan táblagépe lehetett. Eddigi vizsgálatok szerint érintőképernyős-hangvezérelt változat (nem kizárt a neurovezérlés sem), bár semmi közelebbit nem sikerült megállapítani a kezeléséről, vagy az energiaellátásáról. Bizonyos időközönként gyenge spontán aktivitást mutat.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A kerete rézötvözet, ami ónalapú adhéziós kötéssel állítottak össze. A “képernyő” üvegszerű, polárszűrős, arany, vagy bronzszínben játszik. Erőteret nem gerjeszt, extrém sugárzást nem lehet mérni a közelében.  A hátlap árnyékolt, belekarcolt jelekkel ellátott. A jelek megfejtése folyamatban van.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A képernyőfelület finom karcai és a korabeli technológiával kivitelezett javítások arra engednek következtetni, hogy vagy az Utazó került sűrűn áldatlan állapotok közé, vagy egy időre illetéktelen kezekbe került. Az egyik spontán aktivizálódás alkalmával megfigyeltük, hogy egy ismeretlen személy, feltehetőleg a XVIII. századból megfésülködik előtte, eszerint falitükörként használták.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Egyéb fizikai paraméterei; mérete 150x250mm, tömege 705gr.

A tárgy kiértékelése folyamatban.

További részletek itt találhatóak.

Mutatok még két, a közelmúltban fellelt tárgyat. A kommentekben lehet találgatni, mi is a funkciójuk.

medde_product_853_131006134952_3

medde_product_853_131006135838_3

A hozzászólásoknál csak óvatosan! Ugye mindenki tudja, hogy az elsődleges temporális irányelv kimondja, hogy az egyéni vagy társas időutazások résztvevői nem közölhetnek információkat a jövőről.

art, Üveg/Glass, újrahasznosítás, Bolt, Fantasy, Fémműves, Filozófia, Kultúra, Művészet, Recycle, Steampunk Kategória | Hozzászólás