Medde főz, avagy hogyan készül a kőgulyás?

Eléggé szeretem a szabad tűzön elkészített ételeket, de ezek közt az egyik kedvencem a gulyásleves, természetesen bográcsban. No, meg ugye nem holmi PB-gázos izével aláfűtve, hanem rendes, ha lehet akkor erdei fával. Alább nem adjuk. Meg tudom főzni konyhában, villanytűzhelyen is, de a kettő köszönőviszonyban sincs egymással.

Na szóval…az egyik legfontosabb a hús.

Na de milyent válasszunk? Mert ugye a gulyást hagyományosan marhahúsból készítik, de a kőgulyást miből?

Megmondom. Kőből. Figyelmes olvasóim bizonyosan észrevették már -pláne ha kinagyítják a képet- hogy aktuális húskockánkat hiába főznénk egész este, bizony kemény maradna és íztelen. Ez a szép kis kődarab válogatás közben akadt a kezembe és annyira húsjellege van, hogy belőle semmit nem csinálok, hacsak kőgulyást nem.

Azoknak, akik itt holmi főzőiskolát vártak, kárpótlásul leírok egy igazi gulyásreceptet.

Bográcsgulyás recept

Az apróra vágott hagymát –és itt tényleg vágást értek, mert a divatos turmixolás valamit csinál a hagymával és nem lesz olyan az étel– egy, másfél liter forrásban lévő vízben üvegesre főzöm. Van amikor zsírban kezdem pirítani, de most nem. amikor a hagyma már jó, hozzáteszem a húst. Addig hagyom főni, amíg némileg kifakulnak a húskockák. A keletkezett habot kanállal leszedem. A tűzről levéve hozzáadom az olvasztott zsírban előre elkevert házi pirospaprikát, majd jól megkeverem és vissza a tűz fölé!  Megsózom, majd mehet hozzá a paradicsom és paprika.Pár perc múlva hozzáadom a szétzúzott fokhagymát és az őrölt köményt, majoránnát, no meg az apróra vágott petrezselymet. Utóbbit jó bőven, én úgy szeretem. Lehet egy csipet zellerlevelet is hozzáadni. Kis tűzön, lassan, ráérősen főzöm, nem szabad, hogy forrjon, mint a lúg! Amikor a hús majdnem puha, (jelzem nem lóverseny ez kérem szépen, a főzéshez idő kell, ezzel nem lehet sietni) hozzáteszem a szép hasábra vágott -de nem úgy mint a sültkrumplinak valót- burgonyát, és addig főzöm, amíg a krumpli el nem veszíti az élét-szoktam mondani. Néha megkóstolom -soha nem a  főzőkanalat nyalogatjuk, hanem tiszta kóstolókanalat használunk erre a célra- és utánasózom, vagy fűszerezem még. Ez a gulyás akkor jó, amikor olyan sűrűvé fővi el magát, hogy a kanálban megfújva csak lassan folyik vissza középre. Van aki képes ezt a mennyiséget egy fej hagymával megfőzni, de én azt mondom, hogy a sűrű szaft a sok hagymától és megfelelő idejű főzéstől van. Amikor a legnagyobb húskocka is puha, lehet tálalni. Aki szereti az erőset, az a saját tányérjában sanyargathatja önmagát némi cseresznye, vagy macskapöcse paprikával. Én is úgy szeretem. A friss kenyér elengedhetetlen mellé. Jó étvágyat!


Hozzávalók:

1 kg marhahús,
5 dkg zsír,
50 dkg hagyma,
3  gerezd fokhagyma,
pirospaprika,  só, köménymag, majoránna, bors, friss petrezselyem

valamint friss paradicsom, zöldpaprika

50 dkg burgonya

Mivel beindult a nyálelválasztásom, az jutott eszembe, hogy egy csoporttalálkozó alkalmával megfőzhetném, hogy mindenki megkóstolhassa aki szereti az ilyesmit.



Advertisements
Kategória: Általános
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s