MeddeBringa, avagy egypár régi fotó – Frissítés!

Amúgy is megzavart ez a hosszú hétvége – az elébb azt hittem vasárnap van – úgyhogy azt gondoltam, ma hagyjuk egy kicsit a munkát és nézzünk valami szabadidős tevékenységet, ami jellemző a Meddére. Igen, a bringa. Mondhatni egész életemben kerékpároztam, mert nagyon szerettem mindig. Nem idényjellegűen, hanem télen-nyáron, esőben és tűző napon. Bár már a szélsőségeket ennyi idősen kezdem unni, és igazából szép időben szeretek kerekezni, nézzük csak, hogy hogyan kezdődött. Gyermekkori képeket sajnos nem tudtam betenni, mert valahol a szüleimnél kallódik egy-kettő – meg kéne keresni – de már ott látszódott a biciklihez való vonzódásom. Később az első, sok tanulsággal szolgáló túra egy Szekszárd – Bp. – Tisza-tó – és vissza kör volt, valamikor a ’80-as évek elején, tizenvalahány évesen. Nos akkoriban nem nagyon lehetett sem túrabringát kapni, sem puccos felszerelést mellé, pénzünk sem volt rá nagyon, ezért úgy oldottuk meg, ahogy tudtuk.

Az első túrakerékpárom.

(Nagyításhoz katt a képre)

Ez a bringa sokáig bírta, több fejlesztésen és átalakításon esett át, amíg le nem járt az ideje. Egy barátom kapta meg, én pedig vettem egy másikat.

Ez egy aluvázas Neuzer Matrix volt, sokat mentem vele egész évben, rengeteg átalakításon esett át, gyakorlatilag a vázon kívül mindent kicseréltem rajta az évek alatt.

Szerettem ezt a bringát, sokat jártam vele a hegyekben, úttalan utakon, sok ezer kilométeren keresztül. Aztán vége lett, az alumínium elfáradt és az ülés alatti csomópontnál elszakadt a váz anyaga. Nagyon sajnáltam. Mondták, hogy meg lehet az aluvázat is hegeszteni, de sosem lesz az igazi. Leszereltem a használható alkatrészeket és fájó szívvel megváltam tőle.

A következő gép szerelem volt első látásra. Egy fekete Author Traction vázba botlottam egy kerékpárboltban. Megvettem, és felszereltem a másikról maradt alkatrészeket. Persze nem minden stimmelt, azokból újat kellett vennem.

Szokás szerint a szobában raktam össze. Nálunk a bringák a lakásban laknak.

Fent az egyik képen Noémi bringája is látható. 🙂

Na, amikor elkészült, ilyen lett. Később kapott csomagtartót, táskákat, hogy túrázni tudjunk vele.

Aztán azóta ő van nekem, folyamatos fejlesztés alatt áll, mert mindig van valami, amit jobbá lehet tenni. Hűséges gép, soha nem hagyott cserben, se télen, se nyáron. Bírta a szélsőséges körülményeket, és mindig elvitt oda, ahova indultunk.

Szeretek bringázni. 🙂

Frissítés!

Tegnap kihagytam, pedig be akartam linkelni ide ezt a jó kis oldalgyűjteményt. A kerékpárok tágabb felhasználásáról szólnak, a határok kitolásáról, mert szerintem is rejlenek még ebben a témában olyan lehetőségek, amik még nincsenek kiaknázva. A teherbringázásról lesz szó, amit a gyakorlatban én is mindig feszegettem, de az új fejlesztéseket csak eztán fogom megvalósítani.

Az oldalt itt találjátok.

No, oszt mint eleink mondák: Nyeregbe!

Advertisements
Kategória: Szabadidő | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s