Medde kukázik, avagy miért is?

Aki egy cseppet is ismer, vagy ismerni vél, –mert néha én sem vagyok tisztában saját magammal-  az tudja, hogy lelkes híve vagyok a másodlagos nyersanyagoknak, ebből kifolyólag az újrahasznosításnak.

Ott még nem tartok, hogy ennivalóért kukázzak, bár ami késik nem múlik, de gyakran nem vagyok rest lehajolni a kuka mellett, vagy lomtalanításkor egy-egy jobb, fantáziámat megmozgató újrahasznosítható darabért.

Noémi megszokta már ezt, sőt Ő is lelkes híve ennek az önkéntes mozgalomnak, de ha más emberekkel vagyok, akkor kétségbeesett tekintetekkel találkozom, és persze megpróbálnak elvonszolni a kuka mellől, vagy az izgalmas vadászmezőnek számító lomis domb közeléből.

Az ilyen lomis kupacot rendszerint őrző más etnikai kisebbséghez tartozó népcsoportbeli egyedekkel nem szoktam összetűzni, részint a 130 kg körüli korpuszom miatt, részint hogy nekem soha nem az kell ami nekik, meg aztán elég ha a szemembe néznek, és nem kell különösebben pallérozott intellektus ahhoz, hogy megállapítsák; ennek elmentek otthonról.

Nem bírom ki, hogy le ne írjam, hogy a legutolsó törvénymódosítás óta ez nem veszélytelen dolog ám. Azt is tudja mindenki rólam, de ha nem, hát most elmondom, hogy cirka 25 éve hordok bakancsot, és katonai gyakorlónadrágot, pólót, néha mellényt, (nem ugyanazt, néha veszek újakat) feketében-zöldben, sőt a munkásruháim közt terepszínű is van.  Híres ruhaszaggató famíliából származom, mindig utáltam a cél- és valószínűtlen, unpraktikus viseleteket. Tehát ez nem elrettentés, bár akinek félnivalója van tőlem, az nem a nadrágomtól fog félni. Bár eljátszottam a gondolattal, ha egyszer öltönyben jelennék meg valahol, na az lenne az elrettentő…

Szóval ez egy hisztériakeltés, vagy annak látszó dolog. Ennek ellenére kukázok, törvényt sértve a ruházatommal, de hogy ez mégse legyen így, hát ügyelek arra, hogy soha ne legyünk hárman, vagy annál többen. Aztán meg törvény sértek azzal is, ha belenyúlok egy szemetesbe. Ó, szép új világ. Értem én… Eh hagyjuk az egészet, mert unom. Inkább megmutatom, mit kukáztam és hogy miért.

A zsákmány egy kidobott merevlemez meghajtó volt. Elhoztam, íme:

Szóval ez van. Egyszerűen imádom a mágneseket. Vonzódom hozzájuk… Rendelhettem volna a neten is valami puccos cégtől neodímium mágneseket, de minek? Nekem ez pont megfelelt a célnak, és a meghajtó többi része is a megfelelő helyre került és nem szennyezi a környezetünket. Legalábbis remélem…

Advertisements
Kategória: Általános, újrahasznosítás, Filozófia, Munkafolyamat, Recycle, Szabadidő | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s