Visegrádi vásár – avagy ember tervez… II. rész

Na, szóval a múltkor ott hagytam abba, hogy az agyonhajszolt, némileg hiperaktív-gyanús gyerekek sebtiben keresztül lettek hajtva a rendezvény különböző állomásain, ha élményekben nem is, de műanyag kacattal, idiotizmus határát eredményesen súroló gagyival gazdagodva és pénztárcájuk tartalmával szegényedve sebtiben elbuszoztak. Sebaj, jött a következő turnus, és mint valami verkliben, kezdődött az egész elölről.

Lovagi tábor

Mivel már beletörődtem a helyzet reménytelenségébe, igyekeztem a legtöbbet kihozni belőle. Miután megreggeliztünk, leittam magamat a sárga földig egy doboz citromos Sopronival (2%), bízva abban hogy az allergiás tüneteimet is rendezi. Nem rendezte. A tizenvalahányadik zsepit tönkretéve üldögéltem egy fenyő alatt (szék sem volt, de nem baj), amikor megláttam az első potenciális érdeklődőt az asztalunk előtt, egy öregúr személyében.

Némileg megélénkülve válaszolgattam a kérdéseire, látszott rajta, hogy nem ismeretlen előtte a tiffany-technológia. Tetszettek neki, nézegette őket, árak után tudakolózott. Közben kitértünk néhány helytörténeti érdekességre, történelmi tényre is. Ebben is meglepően tájékozott volt, nem csoda – mondta – hiszen a családja már a tatárjárás óta itt él.

Potenciális érdeklődő

A könnyelműen elfogyasztott citromos Soproni ellenére gyanút fogtam, de azért továbbra is figyelmesen hallgattam az öreget.

– Kérem szépen, 66 éves vagyok, az édesanyám 91, itt teremőr a Salamon-toronyban. Édesapám 105 éves, a sarki pizzériát vezeti. Ha jót akar enni, oda menjen. Akkor bemutatkoznék: Pius Pápa vagyok. – mondta nemes egyszerűséggel, és lehúzva kötött kesztyűjét kezet nyújtott. Határozott, meleg kézfogása volt. Régebben dolgoztam érdekes helyeken ápolóként, ezért arcizmom sem rezdült. Ezt biztatásnak vette, mert bizalmasan hozzátette:

– Gagarin is én vagyok. 17-szer voltam a Holdon önköltségből. Áh, ezek ma semmit sem tudnak. Kivittek minket Szibériába, de nem volt ám űrhajó. Nem ám, mint ma, huss, és már röpülnek is. Nem. Először ki kellett vágni egy csomó fenyőfát, abból indítóállást csinálni, és aztán hoztak egy régi, kiégett űrhajót, na azt a Farkas Bercivel felújítottuk, és azon jártunk a Holdba. De ezek nem akartak fizetni. Később elhagytuk a Naprendszert. Az Alpha Centauri volt a cél.

Hat hétig tartott. Két hét oda, két hét ott-tartózkodás, két hét vissza. Így volt. De amikor visszajöttünk, köhögnöm kellett a sok cementtől, amit szállítottunk. Amúgy Neil Amstrong vagyok… – mondta, és derűs mosollyal kezet nyújtott. Ismét paroláztunk.

-De ne higgye, hogy hazudok. Van nekem a NASA-tól igazolványom. Itt van ni. – és a kezembe nyomott egy világoskék kártyát. Tényleg az volt. Hivatalos NASA belépőkártya, fényképpel, pecséttel, aláírással. Bill Clintonéval.

(Létezik úgynevezett kielégítő terápia, amikor a skizoid beteg téveszméjét nem próbálják tagadni, hanem ellenkezőleg, ha ártalmatlan, akkor ráhagyják, sőt bizonyos eszközökkel támogatják. Ilyen lehetett ez az igazolvány is. De az is lehet, hogy valamelyik személyisége csinálta.)

Utána még sokáig beszélgettünk mindenféle űrhajózási dologról. Meglepően tájékozott volt mind események, mind évszámok és egyéb adatok tekintetében.

– Tudja, maga egy rendes ember, mert végighallgatott. Nem nagyon szoktak meghallgatni, mert kezelés alatt állok. Állítólag skizofrén vagyok. – közölte egyszerűen.

-Hát jó egészséget kívánok! – köszönt el, miközben pamutkesztyűjét gondosan felvéve kerékpárra pattant (mert az űrhajót végülis lenyúlták az oroszok) és arcán boldog mosollyal elkarikázott. Szeretem az őrülteket.

~~~

De a nap nem állt meg, a buszok ontották a jobb sorsra érdemes csemetéket. Csak valahogy minket kerültek ki konzekvensen. Újból elmentem a fenyőfa alá, mert felmerült bennem, lehet hogy csúnya a fejem. Meglehetősen távol állok a matyóhímzéstől, ezért ki akartam zárni ezt a lehetőséget.

Hangulatos kézműves vásár – ennyi

Volt ott még egy teremtett lény, akivel már reggeltől bensőséges kapcsolatot ápoltam:

Ő Jenő, a vizsla. Rendkívül empatikus lélek , főleg ha valaki evett, vagy épp műanyag zacskóval zörgött. A Szőnyeges Lány kutyusa volt, és felettébb jól nevelt ebként viselkedett amúgy.

Tovább üldögélve a fenyő alatt (mégsem a fejem miatt nem jöttek a vásárlók) amikor a fáról valami tetvek, vagy mik kezdtek rámszállingózni. Próbáltam őket odébbtessékelni, de az egyik elkenődött. Na az lett a lapostetű. Ebből szállóige lett a lányok közt, úgyhogy én a Visegrádi Kispalota-játékokban lapostetűs lettem. 🙂

A bevétel végül alig fedezte a helypénzt, pedig lealkudtam a felére.

Végülis elmúlt a nap, Noémi kezdett összepakolni, nem volt értelme maradni. Ittunk még egy kávét a büfében, elbúcsúztunk a kézműves lányoktól, menetirányba fordítottuk a bringákat és elindultunk.

A kalandos hazaútról majd legközelebb írok.

Advertisements
Kategória: Filozófia, Kiállítások, Kultúra, Szabadidő, vásárok
Címke: , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

4 Responses to Visegrádi vásár – avagy ember tervez… II. rész

  1. nyiffi szerint:

    A kisöreg kedves teremtés lehetett! Pius Pápa annyira nem érdekelt volna, de Gagarin! Na ő már igen 🙂 (Én már csak ilyen kis hálátlan vagyok…)
    Jenő pedig elbűvölő 🙂

    • meddedesign szerint:

      Beszélgetésünknek nem volt igazán klerikális vonala. Többek közt azt is elmondta, hogy amikor Gagarin volt, kihagyott a vadászrepülő baloldali(!) motorja, és nagyon nem akarta, hogy lakott területre zuhanjon, ezért tartotta, amíg tudta. De csak leesett. Nem halt meg – hisz itt van – de mert nem találták, mert gyalog hazajött Visegrádra, ezért elterjesztették róla, hogy halott. Pedig nem is, ezt a vak is láthatja.

  2. Kormos Katalin szerint:

    Jesszusom! És mindehhez tartozott még egy kalandos hazaút is? :))

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s