Visegrádi vásár – avagy Isten végez

Megígértem, hogy még folytatom a történetet.

Szóval, miután láttuk, hogy a visegrádi történésekből sok jó nem sülhet ki, szépen bringára kaptunk, és elgurultunk a város nyugati végéig. Itt némileg gondolkodóba estünk, hogy hogyan is tovább. Nem mintha valaki felszedte volna az országutat, ott volt az szépen a helyén. Ellenben ott álltunk egy jelentős értéket képviselő árukészlettel, teljes túrafelszereléssel, egyre fogyó pénzkerettel, fél kiló kenyérrel, és tíz deka felvágottal. Ja és volt két darab müzlis szeletünk is, a hirtelen támadó hipoglikémiás tünetek kezelésére. Valamint nem elhanyagolható tény, de már késő délután volt, ami ugye behatárolja az utazás időtartamát. Nagyon nem volt kedvünk – meg erőnk se – egy éjszakai bringázáshoz.

Egy frissen felújított kerékpárút indult a lábunk elől Esztergom irányába (régebben is volt valami eme út helyén, de azon menve egyszer elharaptam a nyelvem, úgyhogy teljesen megörültem, amikor megláttam, hogy megcsinálták) Mivel említettem már hogy esteledett, úgy döntöttünk, táborozásra alkalmas helyet keresünk, és majd holnap döntünk a továbbiakról. A választás az onnan pár kilométerre lévő Dömös felett található Rám-szakadékra esett, mert meglehetősen jól ismertem. Megmásztam többször, több irányból, télen-nyáron, egyedül és csoportosan, gyalog és bringával(!) is. Persze néha le kellett szállni. Tehát a leendő táborhelyünk a völgy alsó végében volt, egy minden tekintetben kielégítő kis zug, közeli forrásokkal, mert a víz ilyenkor rendkívül fontos, patakkal (fürdés), és egyéb természet-adta komforttal felszerelve.

Pár kilométer megtétele után Dömös község közepén befordultunk a hegy irányába és egy enyhén emelkedő úton elértük az erdőt. Itt egy keskeny aszfaltozott úton haladtunk tovább a Szent-fa forrásig.

Sajnos ezt a helyet is elérte a természettől elrugaszkodott mondvacsinált spirituális tereprendezés. Persze erre lehet azt mondani, hogy nekem semmi sem jó. Mert hogy a  szép faragott padokat, esőbeállókat, virágágyásokat nem becsülöm semmire. Meg hát ugye az emberek önzetlen tenni akarását.

Dehogynem.

Csakhogy az egész hely egy önjelölt spirituális vezető nevének számtalan leíratától zeng. Biztosan sokan szeretik őt, sok gyógyulás fűződik a nevéhez, és talán éppen ezért kellene némi alázatot mutatnia, nem pedig a rosszul csengő személyi kultuszt erősítenie.

Bizony, róla van szó. De ami még nagyobb baj, hogy a forrás vize egy ideje megváltozott. Mivel csodatévő hatást tulajdonítanak neki – állítólag jó a felső-légúti megbetegedések orvoslására – sokan isszák, reménykedve a gyógyulásban.

Jómagam régóta ismerem és mindig iszom belőle, ha arra visz az utam. Most az utolsó alkalommal viszont valahogy más lett az íze a víznek. Először azt hittem, hogy esetleg a bennem lévő méreganyagok miatt érzem azt a különös ízt. De Noémi is megkóstolta, és ő is rögtön észrevette. Volt valami kozmás, égett utóíze, valami rossz, amitől felállt a szőr a hátamon. Később az összes kulacsba beleszagoltunk, de ott is érződött és a forrás környékén is.

A táltos iskoláról meg annyit csak, hogy olyan nincs. Táltosnak születni kell, mese nincs. A tudás nem nyerhető el semmilyen hétvégi tanfolyamon, semennyi összegért. Ezt jó volna már a fejbe vésni.

No, de jót aludtunk a Rám szakadékban. Előtte Noémi kimosta a patakban a ruháinkat és egy jót vacsoráztunk.

Táborhely a Rám szakadékban

Másnap továbbindultunk Esztergom irányába, hátha lesz arra valami jó kis rendezvény, ahol értékesíteni tudunk valamit a nálunk lévő Bogákból. Nem szaporítom a szót, odaértünk, de abban a városban olyan pangás volt rendezvényileg, hogy azt kezdtük latolgatni, hogy mégiscsak le kéne menni a Balatonra inkább. Megnéztük a Bazilika környékét jó közelről, azták elkezdtük keresni a vasútállomást.

Némi viszontagság után meg is lett (csókoltatom azokat, akik kedvüket lelik a táblák elforgatásában), és a pénztáros srác ki is számolta izibe’, hogy mennyit is kóstál két vasútjegy a Balcsira kerékpárokkal együtt. Először ott akadt fel a szemem, hogy olyan távolságot mondott kilométerben, hogy onnan simán el lehetett volna hagyni az országot…dél felé. Ebből kifolyólag az árát is el lehetett képzelni…

Mivel már erősen délutánba hajlott az idő, azon gondolkodtam, hogy hol is aludjunk, mert már egy Esztergom-Bp. távhoz fáradtak voltunk. Kissé reményvesztett állapotba kerültünk. Talán Vaskapuhoz fel kellene menni…

Ekkor kicsúszott a számon egy: “Uram segíts!” Nem vagyok egy folyton imádkozós fajta, de meglepődtem, amikor tíz másodperc múlva megállt előttünk két srác, az egyiknél egy bringa is volt.

Eltévedtetek? -kérdezte.

Miért, úgy nézünk ki? – kérdeztem vissza, mert az ilyen kérdések mostanság nem voltak megszokottak.

Nem, de szívesen segítünk. Merre mennétek?

Szó szót követett, s mivel felettébb tájékozottak voltak kerékpározható utak ügyében, a dobogókői utat választottuk, mert legalább arra ismerős vagyok a táborozási lehetőségeket tekintve.

Újdonsült segítőinktől még kíséretet is kaptunk a város határáig, nehogy ismét elkeveredjünk. Utána egy húzós szakasz következett Dobogókőig.

Aztán a legmagasabb pontot elérve – beletelt némi időbe – már lefelé vitt az út. Jól megérdemelt száguldással Pilisszentkeresztig ereszkedtünk és egy hirtelen ötlettel a Szurdokvölgy felé vettük az irányt. Itt már fáradtak voltunk, ez nem egy nap végére való szakasz.

Már Noémi is a végét járta…

A völgy közepetáján találtunk táborhelyet. Gyors sátorverés, mert erősen sötétedett.

Táborhely a Szurdokvölgyben

Nem kellett ringatni egyikünket sem. Éjfél felé illuminált vadmajmok hada haladt el mellettünk. Később visszafelé is. De ettől eltekintve nyugodtan telt az éjszaka.

Reggel összepakoltunk, és irány az országút. Ami persze odébb volt még.

Nem igazán kerékpárút kategória, de szép hely

MeddeBringa 🙂

Óriások játszótere

Noémi, a félelemkeltő… 🙂

Megindul a Medde, ki tudja hol áll meg…

Később aztán csak vége lett a völgynek, elértük az országúti pihenőt, ahol megreggeliztünk, és bringánkat hazafelé fordítottuk. Onnan még negyvenegynéhány kilométer várt ránk. Az út hátralévő része eseménytelenül telt. Az előbb történtekhez képest.

Hát ennyi. 🙂

Advertisements
Kategória: Filozófia, Kiállítások, Kultúra, Művészet, Szabadidő, vásárok | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s